Lassan fél éve használok egy második generációs macbookot annak minden szépségével és nyomorúságával, a vele átélt közös élményeket szeretném most megosztani a nagyérdeművel.

Tavaly decemberben fejemet adtam egy almás gép vásárlására, kíváncsiságból és mert kaptam egy jó ajánlatot egy viszonylag szép állapotú, 2007-es masinára, nem akartam kihagyni, anno a mindennek elhordott, túlárazott iPhone-ban is nagyon kellemesen csalódtam, most sem történt másképp.

Kezdeném a masina külsejével, az a rövidebb. A topcase cserélve lett rajta az évek során, így ezzel nem volt baj, maga a gép házáról viszont már nem mondható el ugyanez, sok helyen végigrepedezett, a palmrest széle egy kicsit éles, bár elég hülye pózban kell gépelni, hogy ez gondot okozzon... :) A touchpad maximum 2 ujjas gesztusokat visel el gazdájától, a leharcolt elitebookom süllyesztett megoldása után néha volt anyázás, amikor a fél tenyerem a touchpadon pihent és ha hozzáértem a másik kezemmel, azonnal elkezdett görgetni. A gép hangszórói még ennyi év után is nagyon szépen szólnak, a superdrive fantázianévvel illetett slot-in lemezmeghajtó is kiválóan teljesített, amíg ki nem került a gépből, hogy átadja a helyét egy második vinyónak.A távirányítóban maximum elemet kell cserélni pár évente, de jól használható VLC-hez, iTunes-hoz vagy az XBMC-hez is. A kijelző hibátlan, nem egy retina, de pixelhibának, világosabb foltnak nyoma sincs, a iSight kamera és a hozzátartozó mikrofon szintúgy, az akkumlátor lett cserélve a gépben, illetve kevés kopásra hajlamos alkatrészek egyike, az egy szem hűtőventillátor, mert hangos volt a kopott csapágyak miatt egy bizonyos fordulatszámon, töltőből is újat kapott a gép, azonban itt szeretnék kitérni annak működésére, ami pofonegyszerű, mégse láttam más gyártónál hasonlót sem, gondolom ez is le lett védve :) A dolog úgy működik, hogy a töltőt nem beleerőszakolni kell a gép töltőnyílásába, hanem egy mágnes húzza és tartja a helyén, ez elsősorban biztonságos, de kényelmes is, odatartod és beszippantja, levételnél pedig lehúzod, várok egy hasonló megoldásra jack csatinál is, hátha kevesebb olyan videó lesz a vine-on, amikor a fülhallgatóval laptopozó egyén útra kél.

Az első együtt töltött pár órában csak arra tudtam gondolni, hogy csatlakozom azok táborához, akik windows-zal használják a Macet, mert ez egy rémálom, ilyen billentyűkombókkal egy switcher soha nem fog megbékélni, aztán teltek a napok, facebook bejelentkezésnél egyre kevesebb cmd+q-t nyomtam kukac helyett, kezdtem ráérezni a dologra, elkezdtem mélyebben foglalkozni a gép lelkével, kiváncsi voltam, hogy mit lehet kihozni a rendszerből, mi a legújabb OS X rá, majd kis guglizás után megtaláltam az MLPostfactor nevű eljárást, amivel gyakorlatilag bármilyen adathordozóból csinálhatok a rendszer 10.8.4-es variánsához telepítőt, így befogtam a tetülassú 32gigás pendriveomat és egy új partícióra feltettem a Mountain Lion névre keresztelt rendszert, ami bár hivatalosan nem támogatott, szinte hibamentesen fut, azért szinte, mert ha mondjuk notification centerből szeretnék kiírni valamit, a közzététel gomb fele el van mosódva, illetve a képernyő pár perc után sötétebb lesz, de mivel nem egy támogatott rendszerről lévén szó, ezt nem lehet felróni az amerikai óriásnak. Előny viszont a facebook integráció, a felugró értesítések, lehet, hogy a Win8 már tud hasonlókat, mintha rémlene valami ilyen, mindenesetre hasznos, mint a dokk, sokkal helytakarékosabb, mint az ablakos rendszer tálcája.

A rendszer lelke egy  2gigahertzes intel core 2 duo, ami ma már nem csúcshardver, ez meg is látszik a gép működési sebességén, ehhez társul még 4 giga ram, amiből a rendszer sajnos csak 3-at tud kezelni, ezzel mindaddig nincs baj, amíg nem nyit meg a felhasználó 10-15 oldalt a chrome-ban, photoshopolás és filmnézés közben, miközben a final cut exportál, tehát néha azért zavarba lehet ejteni a gépet,például a bootidő fájdalmasan lassú(megoldás az alvó mód), de alapvetően még nem bosszantó a munkatempója, bár egy SSD biztosan javítana még ezen.

Néha furcsa volt, hogy nyomogatnám a cmd-t, hogy feljöjjön a startmenü vagy épp ctrl+shift+escape-pel előhozni egy feladatkezelőt, de az efféle vágyaimat kiélhetem a céges gépen, sok billentyűkombót még mindig nem tudok, egy-egy misztikusabb írásjelért még mindig 3 gombot lenyomva zongorázok végig a billentyűzeten, tényleg nem könnyű az átállás, nyilván van, amiben a windows jobb, de mondjuk játékra már útközben a féltéglát fogom be, otthon pedig a konzol garantálja a magas mókafaktort, a laptop megmarad az olyan tudományos dolgokhoz, mint a facebookozás és a...hmm...iTunes-os zenevásárlás.

Arra a célra, amire vettem -netezés, multimédia, kis photoshop- , még szinte a mai napig tökéletes ez a gép, ha egyszer lecserélem, az azért lesz, mert bizony megérezni, ha nálam van, ugyanis ez a gép még közel 3 kiló, de már nem árban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.